A „viszonyítgatás” szó hallatán legtöbben azonnal valamilyen belső feszültségre asszociálunk. Akár arról van szó, hogy a barátunk fizetését hasonlítjuk a sajátunkhoz, akár arról, hogy összevetjük partnerünk korábbi kapcsolatait a jelenlegivel, a viszonyítgatás szinte észrevétlenül építhet fel olyan konfliktusokat, amelyek idővel robbanáshoz vezethetnek. A Konfliktus kategóriában különösen fontos erről beszélni, hiszen a mindennapi életstílus – a közösségi média átszőtt mindent-látó szemével –, a párkapcsolati tanácsok sokszor felszínes követése és a rejtett, verbális vagy érzelmi bántalmazás között finom, de annál veszélyesebb határ húzódik.
1. Jel: A „bezzeg” mondatok elszaporodása
Amikor a beszélgetésekben egyre gyakrabban bukkan fel a „bezzeg az én exem…”, „bezzeg a szomszédék férje…”, „bezzeg a kolléganőd…”, az már önmagában figyelmeztető. A viszonyítgatás ilyen formája rombolja az egyéni önértékelést, és a partnerben folyamatos védekezési kényszert ébreszt. Ez a védekezés pedig könnyen átcsaphat támadásba, vagy csendes visszahúzódásba, ami hosszú távon a bántalmazó kapcsolatok narratíváját erősítheti. Életstílus szinten is érdemes megfigyelni, hogy mikor nézünk többet kifelé, mint befelé: ha napi rutinunk része a közösségi feedek görgetése, előfordulhat, hogy akaratlanul is felnagyítjuk a másokhoz mért különbségeket.
2. Jel: „Humoros” piszkálódás, ami már nem vicces
Sokan álcázzák a viszonyítgatást tréfás megjegyzésekbe: „Na, látod, a bátyám már lefutotta a félmaratont, neked mikor sikerül?” – mondjuk nevetve, de belül jól tudjuk, hogy a kérdés inkább célzott döfés. Ez az ártalmatlannak tűnő csipkelődés könnyen vezethet érzelmi bántalmazáshoz, ha tartósan fennmarad. A pár egyik tagja ilyenkor folyamatos nyomás alatt érzi magát, miközben a másik – akár tudatos, akár tudattalan módon – hatalmi pozíciót épít. A konfliktus elkerüléséhez ajánlott a nyílt kommunikáció: jelezzük, hogy a „vicc” rosszul esett, és tegyük egyértelművé a határainkat. A kapcsolat minőségét erősíti, ha a partner kész reflektálni és változtatni.
3. Jel: A saját teljesítmény bagatellizálása
Veszélyes, ha valaki rendszeresen elintézi a saját sikereit azzal, hogy „csak ennyi, mások sokkal többre képesek”. A viszonyítgatás ilyenkor belsővé válik, és önszabotáló spirált indít. A végletességben gyökerező kisebbrendűségi érzés kiszolgáltatottá tehet: aki nem érzi értékesnek magát, könnyebben marad benne érzelmileg vagy fizikailag bántalmazó kapcsolatban. Konfliktuskezelési szempontból kulcskérdés, hogy felismerjük: a saját tempónk, életvitelünk, céljaink éppúgy érvényesek, mint bármelyik influencer tökéletesre retusált hétköznapjai.
Életmód-tippek a viszonyítgatás csökkentésére
- Tudatos digitális diéta: korlátozzuk a közösségi média használatot napi meghatározott időre.
- Személyes mérföldkövek: vezessünk „siker-naplót”, amelyben nem másokhoz, hanem tegnapi önmagunkhoz mérjük a haladást.
- Külső, biztonságos támogatás: terápia vagy párkapcsolati tanácsadás segíthet, ha a konfliktus már rendszerszintűvé vált.
- Vészreakciók felismerése: ha a viszonyítgatás bántalmazó mintákba fordul – pl. megalázás, szándékos leértékelés –, kérjünk segítséget krízisvonalakon vagy családsegítő szolgálatoknál.
A viszonyítgatás hátterében gyakran a bizonytalanság és az elismerés iránti vágy áll. Amint rálátunk erre a dinamikára, könnyebben alakíthatunk ki konfliktusmentes kommunikációt, és erősebb, biztonságosabb kapcsolatot. Ne feledjük: a legfontosabb mérce az, hogyan érzem magam a saját bőrömben – és nem az, hogy ki, mit, mennyivel „jobban” csinál.