Mindannyian vágyunk arra, hogy tiszteljenek bennünket. Jól esik, ha értékelik a véleményünket, ha meghallgatnak, ha figyelembe veszik az érzéseinket. Ez a vágy mélyen gyökerezik bennünk, és alapvető része annak, hogy biztonságban és értékesnek érezzük magunkat a világban. De vajon mennyire vagyunk tudatában annak, hogy mi magunk is milyen mértékben vagyunk képesek ugyanazt a tiszteletet megadni másoknak? Egyáltalán képesek vagyunk-e rá, minden helyzetben, minden emberrel szemben?
Az életvitelünk, a mindennapi interakcióink tükrözik, hogyan viszonyulunk a tisztelethez. Apró gesztusokban nyilvánul meg: meghallgatjuk a másikat anélkül, hogy azonnal megzavarnánk; elismerjük, ha tévedtünk; udvariasak vagyunk akkor is, ha fáradtak vagyunk vagy stresszesek. Ezek a pici dolgok formálják a körülöttünk lévő világot, és a saját belső békénket is. Egy olyan életstílus, amelyben a tisztelet központi szerepet kap, nem csak a kapcsolatainkat javítja, de a saját lelkiállapotunkra is pozitív hatással van.
Különösen igaz ez a párkapcsolatokra. A párkapcsolati tanácsadások alapja gyakran éppen a kölcsönös tisztelet hiánya. Amikor elveszik a figyelem, az empátia, az egymás határainak tiszteletben tartása, ott elkezdődnek a problémák. Egy egészséges kapcsolat nem arról szól, hogy mindig mindenben egyetértünk, hanem arról, hogy képesek vagyunk tisztelettel kezelni a nézeteltéréseket, meghallgatni a másik álláspontját, még akkor is, ha az eltér a miénktől. A tiszteletadás itt a szeretet egyik legfontosabb nyelve.
Sajnos vannak olyan helyzetek, ahol a tisztelet teljes hiánya drámai következményekhez vezet. A családon belüli erőszak éppen ilyen szélsőséges példa, ahol a tisztelet nemcsak hogy hiányzik, de a másik ember méltóságát és jogait is durván megsértik. Ez a legsötétebb oldala annak, mi történik, ha képtelenek vagyunk tisztelettel adni másoknak, ha a hatalomvágy vagy a kontroll igénye felülírja az alapvető emberi méltóság tiszteletét. Ez rávilágít arra, milyen kritikus fontosságú a tisztelet minden interakcióban.
Tehát a kérdés nem csak az, hogy kapunk-e tiszteletet, hanem sokkal inkább az, hogy mi magunk képesek vagyunk-e azt önzetlenül és következetesen adni. Ez egy folyamatos önvizsgálat, egy tudatos döntés arról, hogyan akarunk jelen lenni a világban és hogyan akarunk bánni azokkal, akikkel találkozunk.